A talaj a táj és a természet szerves része, mégis, amikor a talajtanról mint tudományágról esik szó, gyakran kizárólag a mezőgazdasággal hozzák összefüggésbe. Sokszor pusztán termelő közegként tekintünk rá, miközben alapvetően befolyásolja a táj szerkezetét, meghatározza a vegetáció összetételét, és ezáltal az élőhelyek adottságait is. Közvetlenül és közvetve hatással van az állatvilágra, így az egész ökoszisztéma működésére. Emiatt a talajok alapos megismerése nemcsak a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos, hanem kiemelt jelentőséggel bír a természetvédelmi felmérések, kezelések és beavatkozások tervezésében is. A talajtani adatok alapot nyújthatnak élőhelyfelmérésekhez, fenntartási és kezelési tervek kidolgozásához, valamint növényfajok és talajlakó állatfajok áttelepítéséhez.
E szemlélet jegyében született meg egy geoinformatikai alapokra épülő, természetvédelmi célokat szolgáló talajtérképezési kutatás, amely a digitális domborzatmodellek, a térinformatika és a talajtani vizsgálatok összekapcsolására épült. A vizsgálat témája: „Domborzatmodell-alapú digitális talajtérképezés a Zirc-Aklipusztai fás legelő területén”.
A térképezés alapjául a Lechner Tudásközpont által biztosított, topográfiai térképeken alapuló digitális szintvonaladatok szolgáltak. Ezek felhasználásával készült el az 5×5 méteres felbontású digitális domborzatmodell, amelyből további, a talajképző tényezőket és folyamatokat befolyásoló környezeti változókat modellező derivátumok is előállításra kerültek (pl. Topographic Wetness Index – topográfiai nedvességindex, Slope – lejtőszög)
A kapott térinformatikai adatok alapján, a terület talajtani heterogenitásának megfelelő reprezentálása érdekében 23 mintavételi pont került kijelölésre. A pontokon talajfúrással végeztek mintavételezést, a szelvényeket 150 cm hosszú tálcákban dokumentálták, egységes fotódokumentációval. A talajminták nem genetikai szintekből, hanem előre meghatározott mélységekből kerültek begyűjtésre. A szintek az adott térségre jellemző agyagbemosódásos barna erdőtalaj szelvényei alapján lettek kijelölve: 0–5, 5–15, 15–30, 30–50, 50–75, 75–100, 100–150 és 150–200 cm mélységekben.
A mintavételek során feltárt szelvények és a laboratóriumban meghatározott fizikai, valamint kémiai talajtulajdonságok alapján három főtalajtípus (barna erdőtalajok, öntés és lejtőhordalék talajok, kőzethatású talajok) és négy konkrét talajtípus (agyagbemosódásos barna erdőtalaj, pangóvizes barna erdőtalaj, erdőtalaj eredetű lejtőhordalék talaj, fekete rendzina) került azonosításra.
A vizsgálatok során a kemény alapkőzet felszínközeli megjelenése miatt nem minden ponton sikerült elérni a 200 cm mélységet, és nem minden szelvényből lehetett mind a nyolc mélységi szintből mintát venni. Ennek ellenére összesen 163 talajminta került begyűjtésre.
A mintákon meghatározták az Arany-féle kötöttségi számot, a mésztartalmat, az aktív és potenciális savanyúságot, valamint az első három rétegből származó minták esetében a humusztartalmat is. Összesen 721 laboratóriumi mérés történt.
A kapott adatok jól tükrözik a térségre jellemző talajképző folyamatokat, például a kilúgzást, az agyagosodást és az agyagvándorlást. Ugyanakkor több vizsgált paraméternél jelentős szórás volt tapasztalható, ami alátámasztja a terület mozaikos talajviszonyait.
A Regression Kriging módszerrel készült digitális talajtérképek szemléletesen mutatják be a különböző talajtulajdonságok eloszlását, illetve azok térbeli mintázatait.
A vizsgálat eredményei fontos alapot nyújthatnak a jövőbeni tájhasználati döntésekhez, természetvédelmi célú beavatkozásokhoz, illetve egy komplex élőhelyfelmérés előkészítéséhez a vizsgált területen.
A kutatás a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2024-2.1.1 kódszámú egyetemi Kutatói Ösztöndíj programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
